Az utolsó létforma
A fogadós erősen összerezzent.
"Mi, maguk őutána nyomoznak?"
Amikor aztán látta, hogy a kefelenyomatok
tényleg a vizsgalapokat tartalmazzák,
engedett a kísértésnek:
cipőjét az asztalra tette.
A kesztyűm - mondta a fiatalember. - A kesztyűm volt az.
Azt gondolta, hogy a professzor a főkapun fog visszajönni,
így majd látni fogja őt.
Amint azonban tudjuk, ő az oldalajtón tért vissza,
a fiatalember egyszer csak ott hallja őt matatni.
A kesztyűm - mondta a fiatalember.
A kesztyűm - mondta a fiatalasszony.
A cipő talpáról az egyik szög körül levált egy rög,
és ott maradt az asztalon.
Egy másik pedig a hálószobában esett földre.,
Hozzátehetem, hogy ma kimentem az atlétikai pályára.
A kesztyűm - mondta a fiatalember.
A kesztyűm - mondta a fiatalasszony.
A kesztyűm - mondja az egész világ.
A kesztyűm - mondjátok ti is, gyerekek
- felnőttek
- öregek
- a fegyveres szervek
- az utolsó létforma
